2010. augusztus 20., péntek

Fülöp

Bemutatom az új lakónkat, Fülöpöt.
Játékos kiscicáról van szó.
Még tavaly nyáron szegődött hozzánk egy anya macska.

Idén tavasszal már teljesen otthon érezte magát nálunk, és úgy döntött, hogy itt hozza világra a cicáit. Ami nem is lett volna baj, de négy lett!
Sajnos a négyből másnapra 3 lett. Majd pár nap múlva csak egy. Egy kis csíkos kandúr cica maradt meg.
Eleinte kerestem neki gazdát, ajánlgattam kisgyerekeseknek, mert bírja a gyűrődést. 
Nem kellett senkinek!
Így itt marad nálunk, és kapott egy nevet: Fülöp.

Illik rá szerintem.
Nagyon szeret játszani. 
Bármivel. 
Ugráló békával, szellő mozgatta fűszállal, vagy az általam letört ág végével:







Amikor megjövök a munkából, és nyitom a kaput, már ott is van. 
Úgy rohan elém, hogy csak úgy dobog a talpa alatt a föld. 
Oda ér, megnéz. 
Dorombol, lábamhoz dörgölőzik.
Nem lehet nem megsimogatni.
Rögtön eldobja magát, és úgy dorombol, majd szét esik. :D
Négy-öt simítás után már játszik a kezemmel, finoman megfogja, és úgy csinál, mintha meg akarna harapni. Ha hagyom neki, akkor kis idő múlva már belém mélyeszti a körmeit. 
Na azt már nem. Ilyenkor megfogom a mancsait, picit megszorítom, de csak annyira, hogy ne tudja egy két pillanatig kirántani a kezemből. Ebből tudja, hogy fájt.
Ilyenkor felpattan, elfut, visszanéz, ha mozdulok, visszarohan, dorombol, mintha nem is lett volna rossz. :D




2010. augusztus 19., csütörtök

Szeretem a hétköznapokat...

... mert olyan eseménytelenül telnének el. De nem, mert velem mindig történik valami.
Hol egy mókus rohan át előttem a dülőúton, hol egy őz gida, akinek közben összekeverednek a lábai, és bukdácsolva esik be a bokrok rejtekébe.

Máskor pedig egy döglött egeret kínál fel nekem a céges cica.
Oda jött elém, és kurrogva letette az egeret. Majd nézett engem, hogy elfogadom-e.
Szerencsémre jött a Kandúr, és elvitte ő, így nem  nekem kellett. :D

Úgy nézem, hosszú nyarunk lesz. Még mindig itt vannak a Gólyáink. Pedig tavaly ilyenkor már elmentek.
A fecskék is itt vannak még. Alig gyülekeznek.

Egyik délután alig tudtam lefotózni, amikor mellém szállt egy lepke, és hogy nehogy baja legyen, leszállt az autómra. Ott utazott kb 100 m-t.
Persze vezetés közben nem szoktam fotózni, most is csak azért próbáltam meg, mert épp egy tarlón voltam. Kinnt az úton meg sem fordul a fejemben, hogy ilyen manővert hajtsak végre. :D