2010. november 20., szombat

Fülöp kalandja

A minap Fülöp cicánk kalandba volt. 

Mostanában reggelente mindig elkísér egy darabon munkába menet. Mindig megpróbálom haza küldeni, nehogy valami kóbor kutya elkapja.
A héten egyik nap sikerült elmaradnia. Jött is egy kutya, aki felkergette egy fára. Délben, mielőtt haza jöttem volna ebédelni, Párom telefonált nekem, hogy eltűnt a cicánk, és mintha látták volta őt egy fán, épp útba esik nekem, nézzem meg.
Meg is találtam, fenn volt egy tuján, aminek az ágait jó 2,5 m magasan fel is nyesték. 
Szegény macsek hiába nyervogott nekem, nem értem el. Csalogattam, hátha leugrik a vállamra, de nem mert.
Elcsaltam az egyik alsó ág végéhez, hogy kirántom alóla az ágat, és akkor leesik onnan majd a talpára, de ez sem jött be, úgy kapaszkodott szegény, hogy ragadt az ághoz, mint a tépőzár.
Közben persze az eső is elkezdett csöpörögni... Miért is ne macska mentés közben. 
Az utca túl oldalán sétáló bácsi megállt, és csak nézte, ahogy egy őrült nőszemély beszél felfelé a tuja lombjába. 
Erősen gondolkodtam, hogy mit is csináljak. 
Autóval voltam, de nem tudtam oda állni az autóval a fa alá, mert az út, és a tuja között van egy szélesebb árok. 
Ahogy töröm a fejem a fa törzsénél, egyszer csak Fülöp rá jön, hogy a farával lefelé le tud araszolni a fa törzsén.
Én bíztatom, hogy gyere cica, csak gyere tovább!
Amint elértem le is vettem (nem is vettem, inkább letéptem a törzsről, annyira kapaszkodott) és rögtön hozzám bújt. Annyira meg volt szeppenve, hogy még dorombolni is elfelejtett. Be tettem az autóba (amtiől egyébként fél) és szinte belebúj az anyós ülésen lévő kabátomba.
Ahogy be ültem mellé, rögtön át mászott hozzám, alig tudtam tőle vezetni.
Még jó, hogy mindez csak pár háznyira volt tőlünk...
Azóta, mintha nem lenne annyira bizalmas az emberekkel, még tőlem is félt egy kicsit az nap.
Mára már megnyugodott, és ugyan úgy rohan elém, amikor megjövök, mint régen.
Persze elcsavarog még mindig, de szerintem megtanulta a módszert, hogy hogyis kell lemászni egy fáról.
:D

2010. augusztus 20., péntek

Fülöp

Bemutatom az új lakónkat, Fülöpöt.
Játékos kiscicáról van szó.
Még tavaly nyáron szegődött hozzánk egy anya macska.

Idén tavasszal már teljesen otthon érezte magát nálunk, és úgy döntött, hogy itt hozza világra a cicáit. Ami nem is lett volna baj, de négy lett!
Sajnos a négyből másnapra 3 lett. Majd pár nap múlva csak egy. Egy kis csíkos kandúr cica maradt meg.
Eleinte kerestem neki gazdát, ajánlgattam kisgyerekeseknek, mert bírja a gyűrődést. 
Nem kellett senkinek!
Így itt marad nálunk, és kapott egy nevet: Fülöp.

Illik rá szerintem.
Nagyon szeret játszani. 
Bármivel. 
Ugráló békával, szellő mozgatta fűszállal, vagy az általam letört ág végével:







Amikor megjövök a munkából, és nyitom a kaput, már ott is van. 
Úgy rohan elém, hogy csak úgy dobog a talpa alatt a föld. 
Oda ér, megnéz. 
Dorombol, lábamhoz dörgölőzik.
Nem lehet nem megsimogatni.
Rögtön eldobja magát, és úgy dorombol, majd szét esik. :D
Négy-öt simítás után már játszik a kezemmel, finoman megfogja, és úgy csinál, mintha meg akarna harapni. Ha hagyom neki, akkor kis idő múlva már belém mélyeszti a körmeit. 
Na azt már nem. Ilyenkor megfogom a mancsait, picit megszorítom, de csak annyira, hogy ne tudja egy két pillanatig kirántani a kezemből. Ebből tudja, hogy fájt.
Ilyenkor felpattan, elfut, visszanéz, ha mozdulok, visszarohan, dorombol, mintha nem is lett volna rossz. :D




2010. augusztus 19., csütörtök

Szeretem a hétköznapokat...

... mert olyan eseménytelenül telnének el. De nem, mert velem mindig történik valami.
Hol egy mókus rohan át előttem a dülőúton, hol egy őz gida, akinek közben összekeverednek a lábai, és bukdácsolva esik be a bokrok rejtekébe.

Máskor pedig egy döglött egeret kínál fel nekem a céges cica.
Oda jött elém, és kurrogva letette az egeret. Majd nézett engem, hogy elfogadom-e.
Szerencsémre jött a Kandúr, és elvitte ő, így nem  nekem kellett. :D

Úgy nézem, hosszú nyarunk lesz. Még mindig itt vannak a Gólyáink. Pedig tavaly ilyenkor már elmentek.
A fecskék is itt vannak még. Alig gyülekeznek.

Egyik délután alig tudtam lefotózni, amikor mellém szállt egy lepke, és hogy nehogy baja legyen, leszállt az autómra. Ott utazott kb 100 m-t.
Persze vezetés közben nem szoktam fotózni, most is csak azért próbáltam meg, mert épp egy tarlón voltam. Kinnt az úton meg sem fordul a fejemben, hogy ilyen manővert hajtsak végre. :D

2010. július 24., szombat

A rinyaparton...

Mostanában a rinya-parton dolgozunk. 
Nagyon szép hely:
Olyan érdekes szitakötők vannak arrafelé...

Alig lehetett lefotózni őket, mert mindig mozogtak, csak pár pillanatra pihentek meg.

2010. július 21., szerda

Egy hétköznap...

Tegnap reggel még felhős volt az ég!
A nap épphogy kibújt a felhők közül.
 
Aztán gyorsan tovasuhantak a felhők, és ugyan olyan hőség volt mint korábban...
A nagy meleg ellenére még mindig vannak belvizek... :(
Bár ezek most látványosak.Íme:


Belvíz fával.
Vagy:
De van napraforgóval is! :D

Itt olyanok a napraforgók, mintha a tükörképüket nézegetnék a pocsolyában.
Van tengeres hatású kép:

Kék fent, kék lent. :D
Ez pedig akár még háttérképnek is jó lenne!


2010. július 20., kedd

Még mindig nem esett.

Egy csepp eső sem. Az utak egyre porosabbak.
Az út melletti növények is.
Szegény kukoricák is alig látszanak ki a por alól.
A vadak sétálgatnak, keresik a megmaradt pocsolyákat, mert azok még vannak.

Ez a kölyökróka is csak úgy átsétált előttem.

2010. július 17., szombat

Meleg van.

Tegnap reggel még volt némi remény az enyhülésre.
Esett is pár csepp, de csak olyan por elverő eső se volt.
Ma már híre hamva sincs a felhőknek. Eddig.
Voltam ma kinn a területen.
Fotóztam árnyas dülőutat:
A képen is látszik, hogy a három hetes aszály a hőséggel párosulva megtette a hatását, és olyan nagy a por, hogy szinte felúszik az autó. Mintha sárban mennék, ki-ki farol a hátulja.
Így szinte folyik a por:

Normál esetben nem is látszik a porfelhő széle...

Enyhébb időt szeretnék. Talán ma este ide ér az a hidegfront amit már napok óta ígérnek.

2010. július 8., csütörtök

Kreatív Blogger díj

Kedves Jolimama megajándékozott egy díjjal:

Köszönöm neki!
Elsőször be kell linkelni, azt akitől kaptam a díjat.
Ez megvan.

Majd meg kell nevezni 7 blogolót, akinek tovább adom. Ez már keményebb dió, hiszen annyi szép és kreatív blog van, amik már megkapták e díjat...
1. Először is Mammának adom a díjat tovább, mert babái megihletik az embert, az írásai pedig olyan olvasmányosak, szeretem a stílusát!
2. Lidérckének, mert gyönyörű gyermekei vannak, és mindig élmény olvasni róluk, és persze a cicáiról is, ahogy csengő beilleszkedett a családba. És persze vicces avodádójáért is, aki kinézett az ablakon. Vajon mi van szegény avokádóval? :D
3. Krókusznak, mert olyan szépen, és gyorsan tud kötni, ahogy én soha nem fogok. A bambusz kötőtű készítési ötlete is kincset ér! És, mert olyan szép fotói vannak, kívánom neki, hogy még sokat tudjon fotózni.
4. Moncsinak, mert versenyt köt Krókusszal! Le a kapappal előtte is, ahogy megfejti a külföldi leírásokat, mintákat.
5. Szigaminak is feltétlenül, mert nagyon szép ékszereket készít, és nagyon inspiráló munkái vannak!
6. Helennek, a Naffejű mackónép alkotójának, mert olyan szép, és ötletes Naffejű mackói vannak!
7. A hetedik pedig kedvenc babaruhavarró kedves ismerősöm lenne, de épp most kapta meg ő is Jolimamától ezt a díjat, így csak 6-an maradnak a díjazottjaim :D

Következő feladatom, hogy 7 dolgot írjak magamról:
1. Szeretem a természetet.
2. Szeretném megmutatni másoknak is azt a sok szép dolgot, ami körül vesz nap mint nap.
3. Szeretek fotózni.
4. Megfogadtam, hogy folytatom a festést.
5. Nagyon rég nem unatkoztam.
6.Nem szeretem a hangos zenét, nem szeretek kiabálni. Alapvetően egy halk ember vagyok. Ha gondom van valakivel inkább megbeszélem vele.
7. Szeretek beszélgetni. Idegenekkel is. Utazás közben a legjobb időtöltés :D. Sok emberrel álltam már szóba vonaton utazva. :D



Most pedig megyek, és mindenkit értesítek a díjról.
:D

2010. július 7., szerda

Nyári vihar

Tegnap olyan vihar jött, hogy el sem hittem. Nagy szelet hozott, és olyan sötét felhőket amilyeneket még talán nem is láttam.

Nagyon gyorsan haza is siettem.
Menet közben szemmel tartottam a felhőt, így sikerült egy tubát lefotóznom:

Jó sok eső leesett, de miután elvonult, olyan szépen kisütött a nap.


A szivárványt is sikerült lencsevégre kapni!

A levegő is lehűlt végre egy kicsit, és tudtam aludni!

Egy váratlan találkozás

Tegnap előtt délután történt.
Miután a kombájnoktól elindultam vissza, beugrottam megnézni az egyik vetést. Mekkora is lehet már a kukorica? 
Ahogy kanyarodott az út, megláttam egy nyulat.
Békésen szedegetett valamit az úton.
Jó alaposan megnézett magának, majd folytatta a szedegetést. Olyan volt, mintha a száját dörzsölte volna az úthoz. Vagy csak mészhiánya volt, és ette a port az útról? Nem tudom.
Miután vagy 50 képet fotóztam róla, szép kényelmesen elugrált az útról. Az útszéli füvek előtt még egyszer megnézett, majd eltűnt a szemem elől.

Visszafelé is találkoztam vele, de akkor már nem voltak ilyen simák az idegei, csak úgy rohant velem szemben az úton. Amint meglátta az autót, rögtön befékezett, megállt, majd beugrott a bokrok közé. Nagyon megijedt a kombájnoktól, amik a szomszéd táblát aratták.

2010. július 2., péntek

"Zötyög az élet, ...

... dobog a szívem.
Köszönöm szépen, ez is elég.
Zötyög az élet, de van egy hírem:
Ameddig bírom, maradok még."

Ma fotózgattam. Mivel korán keltem, így gyönyörű harmatos képeket tudtam készíteni!
Akácról:
Zöldborsóról:

Zsurlóról:

Pipacsról is készítettem egy képet:
Majd egy katáng kóróról:
Jöttem, mentem, és az egyik felszáradt vízállásban találtam egy borz nyomot. Még akkor járt arra, amikor még sár volt, de most ebben a melegben már kő keménnyé száradt a nyoma:


Az egyik dülő úton suhantamban pedig olyan csodát láttam, hogy nem is hittem a szememnek!
Vagy 10-12 db fekete gólya volt az egyik belvizes pocsolyánknál.
Sajnos mire előkapram a gépet a csapat fele már felreppent (már amennyire egy gólya képes felreppenni :D)




Itt már ők sem bírták idegekkel, és tova is suhantak:


Most nagyon örültem, hogy 18x-os optikai zoom van a gépemen :D

2010. június 21., hétfő

Még vagyok...

...valahol.
Bár most, amilyen hideg van, elmennék én melegebb éghajlatra!
Esik.
Megint kilépett a patak, idén már harmadszor.
Hideg van. Be kell fűteni!
Június 21-én!!!!
Valami nagyon nincs rendben.
Nyár van. De csak a naptárban. Aratni kéne, és nem fűteni!
Bolond egy év az idei.
Ma van Szent Iván éj, az év legrövidebb éjszakája.
Szerintem nem fogjuk észre venni.

2010. június 5., szombat

Nyaralni voltunk....

... a párommal, és hoztam pár képet.
Egy festő táborban voltunk, ahol találkoztam egy kutyával is:

Nagyon haláli "arcot" tudott vágni.
Közel tíz éves kihagyás után ismét ecsetet vettem a kezembe.
Kipróbáltam a fapácot aquarell papíron. Nagyon jó lett, a kísérlet sikerült, és újabbak fogják majd követni.

A többi fotó még rendezgetés alatt, majd még mutatok belőlük.

2010. május 24., hétfő

Séta a parkban

Ma elmentünk sétálni egyet, és nem mellékesen bodzaszörphöz virágot szedni.
A kastély mögött van egy angol park, azaz minden az eredeti szépségében növekszik, nincs megnyírva hattyú formára a bokor :D.
Ma odáig nőttek benne a növények, hogy szinte dzsungel van ott.
Láttunk sokféle bogarat:
És persze rengeteg a szúnyog. Jó alaposan be akartak lakmározni a vérünkből, de nem nagyon sikerült nekik, mindig időben fülön, szárnyon, potrohon csíptük őket.

Megleptünk egy szarvastehenet is. 

Mivel itt nem vadásznak ezen a területen, és az emberek sem járnak oda olyan sűrű, valószínű, hogy ide húzódott a tehén elleni. Amikor felugrott, hallottunk egy másik állatot is a bozótban, de az másik irányba menekült. a tehén nagy csörtetéssel bele vetett magát a bokrokon túli vízzel teli árokba, és nagy csobogással tova rohant. Valószínű, hogy maga után akart csalni, nehogy a borját megtaláljuk. Amíg ő hangosan elmenekült a másik, (valószínűleg a borjú) a másik irányba elosont. 

Elmentünk a Rinyához is, ami a napokban kiöntött.

A híd alján lehet látni, hogy meddig ért korábban a víz.

Most virágzik a pipacs is, az árokpartok olyan szépek tőle:

2010. május 14., péntek

Kora reggeli vendég

Ma kora reggel meglepett egy vendég.
Egy Mókus.
:D
Először a fa oldalán figyelt meg hogy jövök, és mit is csinálok.
Majd felült az első elágazásba, és végig nézte, hogy kinyitom az irodát, gépet bekapcsolom, és még fotózni is hagyta magát.

2010. május 9., vasárnap

Zajlik az élet a mezőn

Őzek jönnek:


...és mennek


...virágok nyílnak a vadgesztenyefán...

.... és a csillagos nárcisz is nyílik:

Lassan a repce elvirágzik:


Egy fácánt pedig zavarba hoztam. Nem tudta eldönteni, hogy meneküljön előlem, vagy sem.
A sem-et választotta. :D Készült is róla néhány kép, bár sokszor fordult a gazos felé, hogy akár két lépéssel eltűnhessen a szemem elől, ha úgy adódna.