Szeretem a hétköznapokat...

... mert olyan eseménytelenül telnének el. De nem, mert velem mindig történik valami.
Hol egy mókus rohan át előttem a dülőúton, hol egy őz gida, akinek közben összekeverednek a lábai, és bukdácsolva esik be a bokrok rejtekébe.

Máskor pedig egy döglött egeret kínál fel nekem a céges cica.

Oda jött elém, és kurrogva letette az egeret. Majd nézett engem, hogy elfogadom-e.
Szerencsémre jött a Kandúr, és elvitte ő, így nem  nekem kellett. :D

Úgy nézem, hosszú nyarunk lesz. Még mindig itt vannak a Gólyáink. Pedig tavaly ilyenkor már elmentek.
A fecskék is itt vannak még. Alig gyülekeznek.

Egyik délután alig tudtam lefotózni, amikor mellém szállt egy lepke, és hogy nehogy baja legyen, leszállt az autómra. Ott utazott kb 100 m-t.

Persze vezetés közben nem szoktam fotózni, most is csak azért próbáltam meg, mert épp egy tarlón voltam. Kinnt az úton meg sem fordul a fejemben, hogy ilyen manővert hajtsak végre. :D