Én és a galamb.

Még június 28-án, vasárnap, amikor bementem dolgozni, hogy ma talán aratunk.... Akkor találkoztam először a galambbal.

Olyan kis helyre egy állat. Barátságos, de csak a galambokhoz mérten. Megvárja az embert, olyan távolságig, hogy jaj mindjárt megfoglak, és megsimogatlak! És mégsem, mert az utolsó pillanatban felreppen, és repül vagy egy métert.

Hétfő: Nincs sehol a galamb. Kérdem a portást: Hol a galamb? Itt van valahol... hangzik a válasz.
Húúúú de jó, már azt hittem, hogy elütötte egy autó.

Félelmem jogos volt...

Kedd reggel:

Út szélén szedeget a galamb. Na ezt biztos el fogja ütni egy kamion...


Épp jön is egy... leizzadok... én... a galamb csak szedeget...

Kamion elsuhan mellette kb. fél méterrel.
Neki csak a tollai borzolódtak fel, nem úgy, mint az én idegeim...

Szerda:
Galamb sehol...

Na vége... tuti elütötték ezt a lökött madarat.

Csütörtök. Na végre négy óra, spuri haza. Galambbal már nem is törődöm, eszembe se jutott...

Uzsonnázom, beszélgetünk. Na megyek fel, hogy pihenek egy kicsit, csak le kéne venni a cipőt.... Basszus!!! Kinn hagytam a cipőm az iroda mellett a napon! (No nem azt, amelyik a lábamon volt, hanem azt, amelyik tegnap elázott az esőben, és tiszta bőr, tehát nagyon nehezen szárad ki...)
Na ahelyett, hogy a cipőt vettem volna le, a kabátom húztam fel, mert itt olyan se meleg, se hideg, néha hőség idő van....
Na ha már visszamegyek, viszem a gépem is, hogy hátha látok valamit....
Visszaérek, cipő sehol... Na még a végén ezt elvitték... De nem, mert egy jó ember bevitte az irodámba... Köszönet neki!!! :)))
Na akkor irány a Rinya, elsétálnék én oda, hogy mekkora is... (A falu melletti patak)
Kiérek a kapun, meglátom a galambot! ÉL!!! Méghozzá ugyan ott szedeget az út szélén, ahol múltkor....
Őróla van szó! Itt is látszik az út széle...

Utóhang:

A nyár folyamán többször is feltűnt nálunk a galamb. Jött az aratás, mind a két szín tele lett maggal, így a galamb jól élt. Csak hétvégente láttam, de ez nem jelenti azt, hogy csak akkor volt ott... :)


Mostanában nem láttam. Majd utána járok sorsának....