2009. november 21., szombat

Mici emlékére

A mérlegháznál volt egy nagyon kedves cica. Első találkozásunkkor már össze is barátkoztunk. Ez még a nyár elején volt, amikor épp hogy elkezdtük az aratást.
Minden nap, mikor lementem szóltam neki, hogy:
- Mici gyere ide!
És ő jött is.
Ahogy ültem a számítógép előtt, először csak a lábamnak dörgölőzködött. Majd miután megsimogattam rájött, hogy itt többet is elérhet, mint némi eltűrést...
Felugrott a hátam mögé, és a veséimet öklelte, annyira hízelkedett.
Addig-addig ügyeskedett, míg szép lassan az ölemben kötött ki. Megsimogattam, és lefektettem.
Dorombolt, majd szétesett. Korábban még nem hallottam ilyen hangosan macskát dorombolni.

Minden alkalommal egy hónapon át ezt eljátszottuk... :)
Mindig megnéztem, hogy van-e benne bolha, eleinte találtam is, amit rögtön meg is fogtam. Így lassan elfogytak belőle.
Ezután már békésen tudott aludni, a legváltozatosabb helyeken.
Mint például a nyomtatópapír dobozában:


Kedvenc helye volt az íróasztal fiókja. Mivel mindig nyitva volt az ajtaja, így könnyen be tudott feküdni. Nem egyszer a frászt hozta rám, ha felébredve lassan, nyújtózkodva előjött. :)

Nyáron ha kezet mostam, szinte vágtázott be a mosdóba, felugrott a mosdókagylóra, és a folyó vízből ivott. :)

Amikor el kezdte levedleni a szőrét... na akkor szegény olyan kis csúnyácska szőrhullató állat lett. Fogtam egy sűrű fogú fésűt, és neki álltam kifésülni belőle a szőrt, hogy ne hulljon belőle mindenfelé.
Mondanom sem kell, jól kinevettek a munkatársaim.
Ekkor hallottam először nyávogni.... Hát kihagytam volna ezt az élményt!
Nagyon csúnya rekedtes hangja volt. Szint ledermedtem mikor először hallottam... :D

Ha egy-egy nap nem jött szinte hiányzott.
Szeptember végén jöttek a kicsit hidegebb éjszakák, és felfedezte, hogy a szárító szekrény csak úgy ontja a meleget! Jól lehet mellette pihengetni!

Jó barátságot kötöttem vele.
Ha látta hogy jön az autóm, már messziről rohant, hogy megsimogathassam.
Egyszer majdnem össze kevert a főnökömmel (ő nem szereti a macskákat), pechjére odaült a gép elé, és Mici szinte repülő rajttal oda rá akart telepedni.
- Te macska, nehogy ide akarj jönni!!!
Mici azonnal meg is gondolta magát :)

Október végén egyik reggel nem jött.
Másnap sem... Harmadnap sem...
Két hét után találták meg a kis testét. Semmi külsérelmi nyom nem volt rajta, csak simán elbújt, hogy békében mehessen az örök vadászmezőkre ...
Hiányozni fog...

1 megjegyzés:

  1. Hogy én ezt eddig nem találtam meg:-(

    Kívánom, hogy maradj meg mindig ilyennek, őrizd ezt a kincset, hogy egy kedves állatbarátot is ilyen szép emlékezéssel tudsz elengedni.
    Az örök vadászmezőn nyugalmat Micinek.
    Jolimama

    VálaszTörlés