A rinyaparton...

Mostanában a rinya-parton dolgozunk. 

Nagyon szép hely:

Olyan érdekes szitakötők vannak arrafelé...

Alig lehetett lefotózni őket, mert mindig mozogtak, csak pár pillanatra pihentek meg.

Egy hétköznap...

Tegnap reggel még felhős volt az ég!

A nap épphogy kibújt a felhők közül.

 

Aztán gyorsan tovasuhantak a felhők, és ugyan olyan hőség volt mint korábban...

A nagy meleg ellenére még mindig vannak belvizek... :(

Bár ezek most látványosak.Íme:

Belvíz fával.

Vagy:

De van napraforgóval is! :D

Itt olyanok a napraforgók, mintha a tükörképüket nézegetnék a pocsolyában.

Van tengeres hatású kép:

Kék fent, kék lent. :D

Ez pedig akár még háttérképnek is jó lenne!

Még mindig nem esett.

Egy csepp eső sem. Az utak egyre porosabbak.

Az út melletti növények is.

Szegény kukoricák is alig látszanak ki a por alól.

A vadak sétálgatnak, keresik a megmaradt pocsolyákat, mert azok még vannak.

Ez a kölyökróka is csak úgy átsétált előttem.

Meleg van.

Tegnap reggel még volt némi remény az enyhülésre.

Esett is pár csepp, de csak olyan por elverő eső se volt.

Ma már híre hamva sincs a felhőknek. Eddig.
Voltam ma kinn a területen.
Fotóztam árnyas dülőutat:

A képen is látszik, hogy a három hetes aszály a hőséggel párosulva megtette a hatását, és olyan nagy a por, hogy szinte felúszik az autó. Mintha sárban mennék, ki-ki farol a hátulja.

Így szinte folyik a por:

Normál esetben nem is látszik a porfelhő széle...

Enyhébb időt szeretnék. Talán ma este ide ér az a hidegfront amit már napok óta ígérnek.

Kreatív Blogger díj

Kedves Jolimama megajándékozott egy díjjal:

Köszönöm neki!

Elsőször be kell linkelni, azt akitől kaptam a díjat.

Ez megvan.

Majd meg kell nevezni 7 blogolót, akinek tovább adom. Ez már keményebb dió, hiszen annyi szép és kreatív blog van, amik már megkapták e díjat...

1. Először is Mammának adom a díjat tovább, mert babái megihletik az embert, az írásai pedig olyan olvasmányosak, szeretem a stílusát!

2. Lidérckének, mert gyönyörű gyermekei vannak, és mindig élmény olvasni róluk, és persze a cicáiról is, ahogy csengő beilleszkedett a családba. És persze vicces avodádójáért is, aki kinézett az ablakon. Vajon mi van szegény avokádóval? :D

3. Krókusznak, mert olyan szépen, és gyorsan tud kötni, ahogy én soha nem fogok. A bambusz kötőtű készítési ötlete is kincset ér! És, mert olyan szép fotói vannak, kívánom neki, hogy még sokat tudjon fotózni.

4. Moncsinak, mert versenyt köt Krókusszal! Le a kapappal előtte is, ahogy megfejti a külföldi leírásokat, mintákat.

5. Szigaminak is feltétlenül, mert nagyon szép ékszereket készít, és nagyon inspiráló munkái vannak!

6. Helennek, a Naffejű mackónép alkotójának, mert olyan szép, és ötletes Naffejű mackói vannak!

7. A hetedik pedig kedvenc babaruhavarró kedves ismerősöm lenne, de épp most kapta meg ő is Jolimamától ezt a díjat, így csak 6-an maradnak a díjazottjaim :D

Következő feladatom, hogy 7 dolgot írjak magamról:

1. Szeretem a természetet.

2. Szeretném megmutatni másoknak is azt a sok szép dolgot, ami körül vesz nap mint nap.

3. Szeretek fotózni.

4. Megfogadtam, hogy folytatom a festést.

5. Nagyon rég nem unatkoztam.

6.Nem szeretem a hangos zenét, nem szeretek kiabálni. Alapvetően egy halk ember vagyok. Ha gondom van valakivel inkább megbeszélem vele.

7. Szeretek beszélgetni. Idegenekkel is. Utazás közben a legjobb időtöltés :D. Sok emberrel álltam már szóba vonaton utazva. :D

Most pedig megyek, és mindenkit értesítek a díjról.

:D

Nyári vihar

Tegnap olyan vihar jött, hogy el sem hittem. Nagy szelet hozott, és olyan sötét felhőket amilyeneket még talán nem is láttam.

Nagyon gyorsan haza is siettem.

Menet közben szemmel tartottam a felhőt, így sikerült egy tubát lefotóznom:

Jó sok eső leesett, de miután elvonult, olyan szépen kisütött a nap.

A szivárványt is sikerült lencsevégre kapni!

A levegő is lehűlt végre egy kicsit, és tudtam aludni!

Egy váratlan találkozás

Tegnap előtt délután történt.
Miután a kombájnoktól elindultam vissza, beugrottam megnézni az egyik vetést. Mekkora is lehet már a kukorica? 

Ahogy kanyarodott az út, megláttam egy nyulat.

Békésen szedegetett valamit az úton.

Jó alaposan megnézett magának, majd folytatta a szedegetést. Olyan volt, mintha a száját dörzsölte volna az úthoz. Vagy csak mészhiánya volt, és ette a port az útról? Nem tudom.

Miután vagy 50 képet fotóztam róla, szép kényelmesen elugrált az útról. Az útszéli füvek előtt még egyszer megnézett, majd eltűnt a szemem elől.

Visszafelé is találkoztam vele, de akkor már nem voltak ilyen simák az idegei, csak úgy rohant velem szemben az úton. Amint meglátta az autót, rögtön befékezett, megállt, majd beugrott a bokrok közé. Nagyon megijedt a kombájnoktól, amik a szomszéd táblát aratták.

"Zötyög az élet, ...

... dobog a szívem.
Köszönöm szépen, ez is elég.
Zötyög az élet, de van egy hírem:
Ameddig bírom, maradok még."

Ma fotózgattam. Mivel korán keltem, így gyönyörű harmatos képeket tudtam készíteni!

Akácról:

Zöldborsóról:

Zsurlóról:

Pipacsról is készítettem egy képet:

Majd egy katáng kóróról:

Jöttem, mentem, és az egyik felszáradt vízállásban találtam egy borz nyomot. Még akkor járt arra, amikor még sár volt, de most ebben a melegben már kő keménnyé száradt a nyoma:

Az egyik dülő úton suhantamban pedig olyan csodát láttam, hogy nem is hittem a szememnek!

Vagy 10-12 db fekete gólya volt az egyik belvizes pocsolyánknál.

Sajnos mire előkapram a gépet a csapat fele már felreppent (már amennyire egy gólya képes felreppenni :D)

Itt már ők sem bírták idegekkel, és tova is suhantak:

Most nagyon örültem, hogy 18x-os optikai zoom van a gépemen :D